Karalábé

A karalábé is a káposztafélék családjába tartozik, a gumószerűen megvastagodott szárát fogyasztjuk leginkább. Színe lehet fehér, halványzöld, kékes ibolya, alakja is változatos, gömbölyü, lapított, hosszúkás és mérete mostanában egyre nagyobb. Lehet válogatni, ki erre, ki arra esküszik, legfontosabb, hogy ne legyen fás, íze kellemes, telített legyen. A levele is felhasználható, különösen a zsenge hajtások adnak jó ízt és színesíthetik ételeinket. A nagyobb leveleket megtölthetjük, hasonlóan a káposztához vagy a szőlőlevélhez. Kimagasló táplálkozás-élettani értékét jelentős C-vitamin-tartalma adja, ami 60-80 mg 100 g karalábéban és ez a napi szükséglettel egyenértékű, amely azért is jelentős, mert a zsenge, fiatal karalábé nyersen is fogyasztható.

Ásványianyag-tartalmát illetően a kálium, a magnézium és a foszfor említésre méltó. Energiatartalma a káposztafélékhez hasonlóan alacsony (164 kJ/39 kcal) és a fiatal karalábé rosttartalma sem jelentős, ezért energiaszegény és kímélő jellegű étrendben egyaránt adható.

A karalábé felhasználása igen változatos, sokféle ízzel kombinálható, például ahány ízesítés, annyiféle leves készülhet belőle, mindenki ízlése kielégíthető. Vegyes zöldséggel kitűnő egytálételt készíthetünk. Valamennyi leves ízét kiemeli a finomra vágott petrezselyemzöld, vagy a zsenge karalábélevél. A legjobb nyersen magában felszeletelve, hasábra vágva vagy csak úgy harapva, mint az almát.